SZAKÍTÓVIZSGÁLAT

 

 

A vizsgálat elve 

 

Mechanikus terhelésű szakítógép

 

 

 

 

 


A szakítógép erőmérője, és diagramrajzolója

 

A vizsgálat lényege, hogy egy próbatestet húzó igénybevétellel - általában szakadásig - terhelnek azért, hogy a 4. fejezetben megadott mechanikai tulajdonságok közül egyet vagy többet meghatá­rozzanak.

 

A vizsgálatot - egyéb előírás hiányában - szoba­hőmérsékleten, 10 és 35 °C között kell elvégezni.

Különleges igények esetén a vizsgálati hőmérsék­let 23 ± 5 °C legyen.

 

 

 
 

 

4. Fogalommeghatározások

 

4.1. Jeltávolság (L): a próbatest hengeres vagy hasáb alakú részének az a hossza, amelyen a vizsgálat során a nyúlást bármely pillanatban mérik. Ezen belül megkülönböztethető:

 

4.1.1. Eredeti jeltávolság (Lo): a jeltávolság hossza a terhelés alkalmazása előtt.

 

4.1.2. Végső jeltávolság (Lu): a próbatest jel­távolsága a szakadás után (11.1. szakasz).

4.2. Vizsgálati hossz (Lc): a próbatest pár­huzamosra lemunkált szakaszának hossza.

Megjegyzés: Megmunkálatlan próbatestek esetén a vizsgálati hossz a befo­gási hossz.

4.3. Megnyúlás: az eredeti jeltávolság (Lo) nö­vekedése a vizsgálat során.

 

4.4. Százalékos nyúlás: a megnyúlás az eredeti jeltávolság (Lo) százalékában kifejezve.

 

4.4.1. Százalékos maradó nyúlás: a próba­test eredeti jeltávolságának megnövekedése egy bizonyos feszültség (4.9. szakasz) megszüntetése után, az eredeti jeltávolság (Lo) százalékában ki­fejezve.

4.4.2. Százalékos szakadási nyúlás (A): az eredeti jeltávolságnak a próbatest elszakadásáig bekövetkezett maradó megnövekedése (Lu-Lo) az eredeti jeltávolság (Lo) százalékában kifejezve.

Megjegyzés:

Arányos próbatestek esetén, ahol az eredeti jeltávolság nem   (So a vizsgált szakasz eredeti keresztmetszete), az (A) jelet ki kell egészíteni az alkalmazott arányossági együtthatót mutató indexszel, például A11,3= a szakadási nyú­lás meghatározásához alkalmazott eredeti jeltávolság  .

Nem arányos próbatestek esetén az A jel mellé indexként az eredeti jeltávolság mm-ben megadott értékét kell feltüntetni, pl: A80 = 80 mm-es eredeti jeltávolságon mért szakadási nyúlás.

 

4.4.3. Teljes nyúlás szakadáskor (At):

az eredeti jeltávolság teljes (rugalmas és maradó) megnövekedése a szakadás pillanatában, az ere­deti jeltávolság (Lo) százalékában kifejezve.

4.4.4. Nyúlás a legnagyobb terheléskor: az eredeti jeltávolság megnövekedése a legnagyobb terhelés alkalmazásakor, az eredeti jeltávolság (Lo) százalékában kifejezve. Meg kell különböztet­ni a legnagyobb terheléskor mérhető teljes nyúlást (Agt) és a nem arányos nyúlást (Ag) (1. ábra).

4.5. A nyúlásmérő mérőhossza (Le) : a próbatest párhuzamos szakaszának az a része, amelyen az alakváltozást nyúlásmérővel mérik. (Ez a távolság eltérhet az Lo-tól, azonban b-nél, b-nél vagy D-nél nagyobb, de az Lc-nél kisebb, (1. táblázat).

4.6. Nyúlás (mérőműszerre vonatkozta­tott): a nyúlásmérő mérőhosszának (Le) megnö­vekedése a vizsgálat adott pillanatában.

 

4.6.1. Százalékos maradó nyúlás (mérőmű­szere vonatkoztatott): a nyúlásmérő mérő­hosszának (Le) megnövekedése az előírt feszült­ség megszüntetése után, a nyúlásmérő eredeti jel­távolságának (Le) százalékában kifejezve.

 

4.6.2. Százalékos maradó folyási alakváltozás (mérőműszerre vonatkoztatott) (Ae) : h e l y i képlékeny alakváltozást eredményező folyási je­lenség és az alakváltozási felkeményedést okozó képlékeny alakváltozás megindulásának kezdete közötti alakváltozás. Ezt a nyúlásmérő mérőhosszának százalékában kell megadni.

4.7. Százalékos keresztmetszet-csökke­nés (kontrakció) (Z) : a próbatest kereszt­metszetének legnagyobb változása a szakítóvizs­gálat során (So-Su) az eredeti keresztmeszet So százalékában kifejezve.

4.8. Legnagyobb terhelőerő (Fm): a pró­batestet a vizsgálat során érő legnagyobb terhelő­erő a folyáshatár túllépése után.

4.9. Feszültség: a vizsgálat bármely pillanatá­ban alkalmazott terhelőerő és a próbatest eredeti keresztmetszetének (So) hányadosa.

 

4.9.1. Szakítószilárdság (Rm): a legnagyobb terhelőerőhöz (Fm) tartozó feszültség.

 

4.9.2. Folyáshatár: ha a fémnek van kifejezett folyáshatára, akkor van olyan pont, amelytől kezd­ve a próbatest képlékeny alakváltozása a terhelőe­rő továbbnövekedése nélkül is tovább folyik. Kü­lönbséget kell tenni a következők között:

 

4.9.2.1. Felső folyáshatár (ReH): a feszültség értéke abban a pillanatban, amikor a terhelőerő csökkenni kezd (2. ábra).

4.9.2.2. Alsó folyáshatár (ReL): a képlékeny folyás során mért legkisebb feszültség, figyelmen kívül hagyva az esetleges kezdeti átmeneti jelen­séget (2. ábra).

 

4.9.3. Terhelt állapotban mért egyezményes folyáshatár (Rp): az a feszültség, ahol a nem arányos nyúlás megegyezik a nyúlásmérő mérő­hosszának (Le) előírt százalékával (3. ábra).

Az alkalmazott jelölés mellé olyan indexet kell írni, amely a nyúlásmérő mérőhosszának előírt száza­lékát adja meg, pl: Rpo,2.

 

4.9.4. Névleges folyáshatár (Rt): az a fe­szültség, ahol a teljes (rugalmas és maradó) nyú­lás megegyezik a nyúlásmérő mérőhosszának (Le) előírt százalékával (4. ábra).

Az alkalmazott jelölés mellé olyan indexet kell írni, amely a nyúlásmérő mérőhossz előírt százalékát adja meg, pl: Rto,5.

 

4.9.5. Terheletlen állapotban mért egyezmé­nyes folyáshatár (Rr): az a feszültség, ahol a terhelőerő megszüntetése után az eredeti jeltávol­ság (Lo) vagy a nyúlásmérő eredeti jeltávolság (Le) százalékában kifejezett előírt maradó nyúlás jön létre (5. ábra).

Az alkalmazott jelölés mellé olyan indexet kell írni, amely az eredeti jeltávolság előírt százalékát adja meg, pl: Rro,2

                                        Feszültség

 1. ábra A nyúlás fogalma

      

 2-a. ábra Feszültség-nyúlás diagramok az alsó és
felső folyáshatárra

 

 

2-b. ábra Feszültség-nyúlás diagramok az alsó és
felső folyáshatárra

 


2-c. ábra Feszültség-nyúlás diagramok az alsó és
felső folyáshatárra

 

2-d. ábra Feszültség-nyúlás diagramok az alsó és
felső folyáshatárra

 

 3. ábra Terhelt állapotban mért egyezményes

folyáshatár (Rp) (a mérőműszer hosszára vonatkoztatva)

 

 4. ábra Névleges folyáshatár (Rt) ( a mérőműszer mérőhosszára vonatkoztatva)

 

 5. ábra Terheletlen állapotban mért egyezményes folyáshatár (Rr)

 

Megjegyzés:

A hivatkozott számok magyarázatához lásd az 1.táblázatot.

        

5. Jelölések

 

A jeleket és elnevezésüket az 1. táblázat tartalmazza.

Jelek és elnevezésük

Hivatkozási

szám 1)

Jel

Mérték-

egység

Elnevezés

Próbatest

 

1

a

mm

A hasáb alakú próbatest vastagsága vagy a cső falvastagsága

2

b

mm

A lapos próbatest párhuzamos szakaszának szélessége, a

csőből vett hosszirányú szalag átlagos szélessége vagy a

lapos huzal szélessége

3

d

mm

A hengeres próbatest párhuzamos szakaszának átmérője, a

kör szelvényű huzal átmérője vagy a cső belső átmérője

4

D

mm

A cső külső átmérője

5

Lo

mm

Eredeti jeltávolság

6

Lc

mm

A vizsgálati hossz (szakasz)

 

Le

mm

A nyúlásmérő mérőhossza

7

Lt

mm

A próbatest hosszúsága

8

Lu

mm

Jeltávolság szakadás után

9.

So

mm2

A vizsgálati szakasz eredeti keresztmetszete

10

Su

mm2

A legkisebb keresztmetszet a szakadás után

11

Z

%

Százalékos keresztmetszet-csökkenés (kontrakció):

12

-

-

A próbatest befogott végei

Nyúlás

13

-

mm

A szakadás utáni nyúlás: Lu-Lo

 

14

A2)

 

%

Szakadási nyúlás, százalékban

15

Ae

U/O

Maradó folyási megnyúlás  (a nyúlásmérő mérőhosszára vetítve)

16

Ag

%

A legnagyobb terheléskor (Fm) mért nem arányos nyúlás

17

Agt

%

A legnagyobb terheléskor mért teljes nyúlás

18

At

%

Teljes nyúlás szakadáskor

19

-

%

Terhelt állapotban mért előírt nem arányos nyúlás (a nyúlás­

mérő mérőhosszára vetítve)

20

-

%

Előírt teljes nyúlás (a nyúlásmérő mérőhosszára vetítve)

21

-

ovo

Terheletlen állapotban mért előírt maradó nyúlás (a nyúlásmérő mérőhosszára vetítve)

Terhelőerő

22

Fm

N

Legnagyobb terhelés

Folyáshatár Egyezményes folyáshatár- Szakítószilárdság

23

ReH

3)
N/mm2

Felső folyáshatár

24

ReL

N/mm2

Alsó folyáshatár

25

Rm

N/mm2

Szakítószilárdság

26

R

N/mm2

Terhelt állapotban mért egyezményes folyáshatár nem arányos nyúlás esetén

27

Rr

N/mm2

Terheletlen állapotban mért egyezményes folyáshatár

(A feszültség határértéke előre megadott nyúlás esetén)

 

Rt

N/mm2

Névleges folyáshatár, teljes nyúláskor

28

E

N/mm2

Rugalmassági modulus

1) Lásd még az 1...13. ábrákat.

2) Lásd még a 4.4.2. szakaszt.

3) 1 N/mm2= 1 MPa

 

6. Próbatestek

6.1. Alak és méretek 6.1.1. Általános előírások

A próbatest alakja és méretei feleljenek meg a ter­mékszabványok alakokra és méretekre vonatkozó előírásainak.

A próbatest egy a termékből kimunkált vagy sajtolt, illetve öntött darab lehet. Az állandó keresztmet­szetű termékeket (idomok, rudak, huzalok stb.) és öntött próbatesteket (pl. temperöntvények, fehér­vas öntvények, és nemvasfém öntvények) meg­munkálás nélkül, közvetlenül is meg lehet vizsgál­ni.

A próbatestek keresztmetszete lehet kör, négyzet, négyszög, körgyűrű vagy esetleg más alakú is.

Az olyan próbatestet, amelynek eredeti jeltávolsá­ga és eredeti keresztmetszete között az  összefüggés áll fenn, arányos próbatestnek neve­zik. A k szorzó nemzetközileg elfogadott értéke 5,65. Az eredeti jeltávolság ne legyen kisebb 20 mm-nél. Ha a próbatest keresztmetszete túlsá­gosan kicsi ahhoz, hogy ezt a feltételt az 5,65-ös k értékkel teljesíteni lehessen, akkor nagyobb k érté­ket (p1. 11,3-et) vagy nem arányos próbatestet le­het a szakítóvizsgálathoz használni.

A nem arányos próbatest esetében az eredeti jel­távolság (Lo) az eredeti keresztmetszettől (So) füg­getlenül választható meg.

A próbatest mérettűrése feleljen meg a megfelelő mellékletben lévő előírásoknak (6.2. szakasz).

 

6.1.2. Megmunkált próbatestek

Ha a megmunkált próbatestek átmérője vagy vas­tagsága a befogott vége és a vizsgálati hosszon eltérő, akkor közöttük lekerekített átmenetet kell ki­alakítani. Az átmeneti szakasz lekerekítési sugará­nak mérete lényeges ezért, mert ha az nincs meg­adva e szabvány mellékleteiben (6.2. szakasz), akkor azt célszerű a termékszabványokban előírni.

A próbatest fejrésze bármilyen alakú lehet, ha az megfelel az alkalmazott szakítógép befogópofái­nak.

A próbatest vizsgálati szakaszának (Lc) hossza vagy, ha a próbatesten nincs lekerekített átmeneti szakasz, akkor a befogópofák közötti szabad hosszúság az eredeti jeltávolságtól (Lo) mindig na­gyobb legyen.

 

6.1.3. Megmunkálatlan próbatestek

H                                 Ha a próbatest a terméknek egy megmunkálatlan szakaszából vagy egy öntött rúdból áll, akkor a befogópofák közötti szabad hossz elegendő nagy­ságú legyen ahhoz, hogy a jeltávolság a befogópo­fáktól megfelelő távolságban legyen.

Ö                                Öntött próbatestek esetében a vizsgálati szakasz és a próbatestfej közötti átmenetnek folyamatos­nak kell lennie. Ennek az átmenetnek a mérete nagyon fontos. Ez a termékre vonatkozó szab­ványok előírásaitól függ. A próbatest fejrészének alakja - a szakítógép befogási feltételeitől függően - tetszés szerinti lehet. A vizsgálati hossz (Lc) le­gyen mindig nagyobb az eredeti jeltávolságnál (Lo).

6.2. Típusok

A próbatesteket a termék típusától és alakjától füg­gően az A ... D. mellékletek tartalmazzák a 2. táb­lázat előírásai szerint. Más típusú próbatestet a termékre vonatkozó szabványban kell előírni vagy ebben előzetesen külön kell megállapodni.

2. táblázat

Termékfajták

A próbateste vonatkozó
melléklet jele

Lemezek, lapos termékek

Huzal – rúd - profil

0,1≤ vastagság < 3

-

A.

-

< 4

B.

≥ 3

≥ 4

C.

Csövek

D.

 

6.3. A próbatestek előkészítése

A próbatesteket a különböző anyagokra vonatkozó európai szabványok (EU 18 stb.) szerint kell kiven­ni és előkészíteni.

7. Az eredeti keresztmetszet területé­nek (So) meghatározása

A próbatest eredeti keresztmetszetének területét a megfelelő méretek megmérése alapján kell kiszá­mítani.

E számítás pontossága a próbatest típusától és jellegétől függ. Ez van feltüntetve az A  D. mel­lékletekben a különböző típusú próbatestek eseté­ben.

 

8. Az eredeti jeltávolság (Lo) jelölése

 

Az eredeti jeltávolság két végét finom karcokkal vagy jelekkel kell megjelölni. A próbatest felületét semmiképpen sem szabad bemetszeni, mert az a próbatest idő előtti szakadásához vezethet (11.2. szakasz).

Az arányos próbatestek számított eredeti jeltávol­ságát az 5 mm legközelebbi többszörösére lehet kerekíteni feltéve, ha a bejelölt és a számított hosszúság közötti különbség nem haladja meg az

Lo érték 10%-át. Az eredeti jeltávolságot ± 1 %-os pontossággal kell bejelölni.

Ha a vizsgálati szakasz (Lc) hossza sokkal na­gyobb, mint az eredeti jeltávolság, pl. megmunká­latlan próbatestek esetében, akkor több egymást átfedő jeltávolságot kell bejelölni. Az így jelölt hosszúságok a befogópofákig is elérhetnek.

Egyes esetekben célszerű lehet a próbatest hossztengelyével párhuzamosan egyenest húzni a próbatest felületén ott, ahol a jeltávolság megjelöl­hető.


9. A vizsgálógép pontossága

 

A szakítógépet az EN 10002-2 szerint kell hitelesí­teni, és az legalább 1. pontossági osztályú legyen.

A felső és az alsó folyáshatár, illetve a terhelt álla­potban mért egyezményes folyáshatár a nyúlás­mérő mérőhosszának nyúlása meghatározásához használatos nyúlásmérő az (ISO/DIS 9513 / Az előírásokkal az EN 10002-4 fog foglalkozni/)) sze­rinti 1. pontossági osztálynak feleljen meg; a többi jellemző meghatározásához a mérőműszer na­gyobb alakváltozás esetében az (ISO/DIS 9513 / Az előírásokkal az EN 10002-4 fog foglalkozni/)) szerinti 2. pontossági osztályú nyúlásmérő is alkal­mazható.

10. Vizsgálati eljárás

10.1. A szakítógép terhelési sebessége

 

10.1.1. Általános előírások

Ha a termékszabvány más előírást nem tartalmaz, akkor a szakítógép sebessége - az anyag jellegé­től függően - feleljen meg a következő előírá­soknak.

Megjegyzés:

Horgany esetében a nyúlás sebessége 12,5 ± 5 %/min. legyen.

 

10.1.2. Folyáshatárok

 

10.1.2.1. Felső folyáshatár (ReH): A rugal­mas tartományon belül és a felső folyáshatárig a gép terhelési sebessége a lehetőség szerint állan­dó legyen és a 3. táblázatnak megfelelő terhelési sebességhatárok közé essék.

Terhelési sebesség

Az anyag rugalmassági modulusa
N/mm2

Terhelési sebesség
N/mm2 * s-1

legalább

legfeljebb

150 000 - ig

2

10

150 000 – tól

6

30


3. táblázat

 

10.1.2.2. Alsó folyáshatár (ReL):
Ha csak az alsó folyáshatárt kell meghatározni, akkor a próba­test vizsgálati szakasznak nyúlási sebessége 0,00025 s-1 és 0,0025 s-1 között legyen. Ezt a nyú­lási sebességet a lehető legállandóbb értéken kell tartani. Ha a vizsgálat során a nyúlás sebességét közvetlenül nem lehet irányítani, akkor azt a terhe­lési sebesség ellenőrzésével kell irányítani úgy, hogy a folyás megindulása előtt a terhelés növelé­sét meg kell állítani és azon a folyás befejeződésé­ig nem szabad változtatni.
A rugalmas tartományban a terhelési sebesség azonban semmilyen körülmények között ne halad­ja meg a 3. táblázatban előírt legnagyobb értéket.

10.1.2.3. Felső és alsó folyáshatár (ReH és ReL): Ha ugyanazon szakíóvizsgálat során az al­só és felső folyáshatárt is meg kell határozni, akkor a vizsgálatot az alsó folyáshatár meghatározására előírt feltételeknek megfelelően kell végezni (10.1.2.2. szakasz).

 

10.1.2.4. A terhelt állapotban mért egyezmé­nyes folyáshatár és névleges folyáshatár (Rp és Rt): A terhelési sebesség a 3. táblázatban el­őírt határértékek között legyen. A képlékeny tarto­mányban a nyúlásmérő mérőhossz folyáshatáráig, (nem arányos és teljes alakváltozás esetén) a nyú­lás alakváltozási sebessége ne haladja meg a 0,0025/s-t.

 

10.1.3. Szakítószilárdság (Rm)

 

10.1.3.1. A képlékeny tartományban: A vizs­gálati szakaszon a nyúlás sebessége ne legyen több, mint 0,008/s.

 

10.1.3.2. A rugalmas tartományban: Ha a vizsgálat nem tartalmazza a folyáshatár (vagy va­lamelyik egyezményes folyáshatár) meghatározá­sát, akkor a szakítógép sebessége elérheti a kép­lékeny tartományban megengedett legnagyobb ér­téket.

10.2. Befogási mód

A próbatestet megfelelő módon pl. ékes szorítópo­fákkal, csavarmenettel ellátott fejekkel, vállas befo­gókkal, hidraulikus szorítópofákkal stb. kell befog­ni.

Mindent el kell követni, hogy a próbatest terhelése egytengelyű legyen.

Ez különösen fontos, ha rideg anyagokat vizsgál­nak vagy a névleges folyáshatár vagy az egyez­ményes folyáshatár stb. meghatározásáról van szó.

11. A szakadási nyúlás (A) meghatá­rozása

11.1. A szakadási nyúlást a 4.4.2. szakasz sze­rint kell meghatározni.

E célból a próbatest két elszakadt részét szorosan össze kell illeszteni úgy, hogy a tengelyei egy egyenesbe essenek.

Különös gonddal kell a próbatest elszakadt részeit összeilleszteni akkor, amikor a szakadás utáni jel­távolságot kell megmérni.

Ha a próbatest keresztmetszete igen kicsi, vagy ha a próbatest nyúlása kicsi, akkor fokozott gondos­sággal kell eljárni.

A szakadás utáni megnyúlás (Lu-Lo) értékeit 0,25 mm-re kell kerekíteni, ezt az eredményt 0,1 mm beosztású mérőműszerrel kell mérni; a szakadás utáni nyúlást pedig 0,5%-ra kell kerekíte­ni. Ha az előírt legkisebb szakadási nyúlás lekere­kített értéke 5%-nál kisebb, akkor ajánlatos a sza­kadási nyúlás meghatározásakor fokozott gondos­sággal eljárni.

A mérés elvileg csak akkor érvényes, ha a szaka­dás helye és a hozzá legközelebb lévő jel közötti távolság az eredeti jeltávolságnak (Lo) legalább egyharmada. Ha azonban a nyúlás mért értéke el­éri az előírtat, akkor a mérést a szakadás helyétől függetlenül érvényesnek kell tekinteni.

11.2. Olyan szakítógépek alkalmazásakor, ahol a szakadáskor a megnyúlást nyúlásmérővel mérik, ott nem kell bejelölni a jeltávolságot a próbateste­ken.

A mért nyúlás a szakadáskor észlelhető teljes alakváltozás,és ebből az értékből a szakadási nyú­lás meghatározásához le kell vonni a rugalmas alakváltozás értékét.

Elvileg ez a mérés csak akkor érvényes, ha a sza­kadás a nyúlásmérő mérőhosszán (Le) belül van. A mérés érvényes a szakadás helyétől függetlenül, ha a szakadási nyúlás eléri vagy meghaladja az előírt mértéket. Ezt a vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

Megjegyzés:

Ha a termékszabvány az adott hosszra vonatkozó szakadási nyúlás meghatározását írja elő, akkor a nyúlásmérő mérő­hosszát ennek megfelelően kell beállítani.

11.3. Ha a termékszabvány lehetővé teszi, ak­kor a megnyúlást átszámítási képletek, vagy táblá­zatok segítségével lehet átszámítani ha ezzel kap­csolatosan a vizsgálat megkezdése előtt az érintett felek megegyeznek (p1. ISO 2566-1 és ISO 2566-2 szerint).

Megjegyzés:

A szakadási nyúlásértékek összehasonlítása csak akkor lehet­séges, ha az eredeti jeltávolság vagy a nyúlásmérő mérő­hossza, a keresztmetszet alakja, felülete vagy az arányossági együttható ( k) azonos.

11.4. Olyan próbatestek hibás minősítésének el­kerülésére, amelyekben a szakadás a 11.1. sza­kaszban előírt határokon kívül történik, az Lo ere­deti jeltávolság N szakaszra osztásának az E. mel­lékletben megadott módszere használható.

 

 

12. A terhelt állapotban (nem arányos nyúláskor) mért egyezményes folyás­határ (RP) meghatározása

12.1. A terheit állapotban mért egyezményes fo­lyáshatárt a szakító diagramból kell meghatározni úgy, hogy a szakítódiagram egyenes szakaszával párhuzamost kell húzni az előírt nagyságú - pl. 0,2%-os - nem arányos nyúlásnak megfelelő tá­volságban.

Ezen egyenes és a szakítódiagram metszéspontja adja meg a terhelt állapotban mért egyezményes folyáshatár meghatározásához szükséges erőérté­ket. Ezen erőértéket kell a próbatest eredeti ke­resztmetszetével (So) elosztani (3. ábra).

Nagyon lényeges a erő-alakváltozás diagram megrajzolásakor a pontosság.

Ha a szakítódiagram kezdeti egyenes szakasza nem elég határozott és így nem lehet megfelelő pontossággal párhuzamost szerkeszteni, akkor a következő módszert ajánlatos alkalmazni (6. ábra).

A várható egyezményes folyáshatárnak megfelelő feszültség elérése után a terhelést tizedére kell csökkenteni. Ezután a terhelést ismét meg kell nö­velni az eredetileg egyszer már elért értékig. A ke­resett folyáshatár meghatározásához az így kelet­kezett hiszterézis hurkon keresztül egyenes vona­lat kell húzni. Ezután ezzel az egyenessel párhu­zamosan olyan egyenest kell húzni, amely a görbe kiinduló pontjából (az abszcisszán mérve) az előírt, nem arányos nyúlásnak megfelelő távolságban van. E párhuzamos egyenes és a szakítódiagram metszéspontja adja a megfelelő nyúláshoz tartozó terhelőerőt az ordinátán, amely a megfelelő erőhöz tartozó folyáshatár. Ezt az erőt elosztva az eredeti keresztmetszettel (So), megkapható a keresett fo­lyáshatár (6. ábra).

12.2. Ez a jellemző meghatározható az erő­megnyúlás diagram felvétele nélkül, automatikus mérőeszközökkel (mikroprocesszor stb.).

13. A névleges folyáshatár (Rt) (teljes nyúláskor) meghatározása

13.1. A névleges folyáshatárt a szakítódiagra­mon kell meghatározni úgy, hogy az ordinátával (terhelőerő) párhuzamosan és attól az előírt teljes nyúlásnak megfelelő távolságban egy egyenest kell húzni. Az egyenes és a görbe metszéspontja adja a kívánt nyúláshatárnak megfelelő erőt.

A névleges folyáshatár ennek az erőnek és a pró­batest eredeti (So) keresztmetszetének hányado­saként számítható ki (4. ábra).

13.2.Ez a jellemző meghatározható az erő­megnyúlás diagram felvétele nélkül, automatikus mérőeszközökkel.

 

14. A terheletlen állapotban mért egyezményes folyáshatár (Rr) megha­tározása

 

A próbatestet 10-12 másodpercig az előírt folyás­határnak megfelelő terhelőerővel kell terhelni, majd a terhelés megszüntetése után ellenőrizni kell, hogy a bekövetkezett maradó nyúlás értéke az eredeti jeltávolság százalékában kifejezve nem nagyobb-e, mint az előírt érték.

 6. ábra Terhelt állapotban mért egyezményes folyáshatár
(Rp) (12.1 szakasz)

 

7. ábra Alsó folyáshatár (ReL)

 

 8. ábra A legnagyobb terhelőerő (Fm)

Megjegyzés:

A hivatkozott számok magyarázatához lásd az 1. táblázatot.
 

15. Vizsgálati jegyzőkönyv

 

A vizsgálati jegyzőkönyvnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a szabvány jelzetét,
- a próbatest jelét,
- az anyagminőséget, ha az ismert; - a próbatest típusát,
- a próbatestek kivételének helyét és irányát, - a mért jellemzőket és eredményeket.



A. melléklet

 

 

Próbatesttípusok a 0,1...3 mm vastag­ságú finomlemezek, szalagok és más lapos termékek vizsgálatához

 

A 0,5 mm-nél vékonyabb termékek előkészítését gondosan kell végezni.

A.1. A próbatest alakja

A próbatesten általában a vizsgálati szakasznál szélesebb fejrész van. A vizsgálati szakasz (L0) és a fejrészek közötti átmenetet legalább 20 mm su­garú lekerekítéssel kell kialakítani (9. ábra).

A befogófej szélessége 20...40 mm legyen.

A próbatest párhuzamos oldalú szalag is lehet. A legfeljebb 20 mm széles termékből készült próba­test szélessége megegyezhet a termék szélessé­gével.

 

A.2. A próbatest méretei A.2.1. Nem arányos próbatest
 

A vizsgálati szakasz hossza legalább  le­gyen. Vitás esetekben mindig az L.o + 2b vizsgálati hosszúságot kell alkalmazni, ha erre megfelelő mennyiségű anyag rendelkezésre áll.

A 20 mm-nél keskenyebb, szalag alakú próbates­ten, ha a termékszabvány mást nem ír elő, az ere­deti jeltávolság (Lo) mérete 50 mm legyen. Az ilyen próbatesten a befogott végek közötti távolság Lo + 3b legyen.

A nem arányos próbatesteknek két típusa van, a 4. táblázatban megadott méretekkel.

A próbatestek méreteinek tűrése feleljen meg az 5. táblázat előírásainak.

A termék szélességével megegyező próbatestek eredeti keresztmetszet-területét (So) a próbatest megmért méretei alapján kell kiszámítani.

A próbatest névleges szélességével akkor lehet számolni, ha az 5. táblázat szerinti megmunkálási alaktűréseket betartják.

Ebben az esetben a próbatest szélességét a vizs­gálatkor nem kell megmérni.

4. táblázat

A próbatest méretei (mm)

A próbatest
típusa

szélesség

eredeti
jeltávolság

vizsgálati
hossz

A párhuzamos oldalú próbatest befogott végei közötti szabad távolság legalább

1

12,5 ± 1

50

75

87,5

2

20,0 ± 1

80

120

140

 

 

A.2.2. Arányos próbatest

Az A.2.1. szakasz szerinti alakú próbatestek ese­tén az eredeti mérőhosszt (Lo) arányosan hozzá lehet rendelni az eredeti kereszt metszethez (S0) a következő összefüggések valamelyikével:

, vagy

A.3. A próbatest előkészítése

A próbatestet úgy kell előkészíteni, hogy a fém tu­lajdonságait az előkészítés ne befolyásolja. Min­den olyan részt, amely a próbatest előkészítése során alakítási keményedést szenvedett, el kell tá­volítani.

A nagyon vékony anyagokból ajánlatos azonos szélességű csíkokat kivágni és ezekből olyan köte­get készíteni, amelyben az egymásra helyezett csí­kok közé olajálló papírcsíkokat helyeznek. Az így elkészített kötegnek mind két oldalára, a kész mé­retre való megmunkálása előtt, ajánlatos egy-egy vastagabb lemezcsíkot helyezni.

A.4. Az eredeti keresztmetszet területének (So) meghatározása

Az eredeti keresztmetszet területét a próbatest méreteinek mért (vastagsági és szélességi) érté­keiből kell kiszámítani.

Az eredeti keresztmetszet területének meghatáro­zásakor a hiba ne haladja meg a ± 2%-ot. Mivel ez a hiba főként a próbatest vastagságának mérésé­ből ered, ezért a szélesség mérésekor elkövetett hiba ne haladja meg a ± 0,2%-ot.

 

 

5. táblázat

 

A próbatest méretei (mm)

A próbatest névleges szélessége

Megmunkálási tűrés1)

Alaktűrés

12,5

± 0,09

0,04

20

± 0,10

0,05

1) E tűrések alkalmazhatók, ha számításkor az eredeti keresztmetszet (S0) mérés nélküli névleges értékét vesszük figyelembe.

 

 

9. ábra
Négyszög keresztmetszetű megmunkált próbatest (A. melléklet)
 


B. melléklet

 

 

Próbatest típusok a 4 mm-nél kisebb átmérőjű vagy vastagságú huzalok, ru­dak és profilok vizsgálatához

 

 

B.1. A próbatest alakja

 

A próbatest általában a terméknek egy megmun­kálatlan darabjá (10. ábra).

 

 

B.2. A próbatest méretei

 

Az eredeti jeltávolságot (L.o) 200 ± 2 mm, vagy 100 ± 1 mm, vagy ha a termék átmérője legalább 1 mm, akkor 11,3 f So 5) legyen.

A szakítógép befogópofái közötti távolság legalább Lo + 50 mm, kivéve a nagyon vékony huzalokat, amelyeknél ez a távolság megegyezhet az eredeti jeltávolsággal.
Megjegyzés:

Ha a szakadási nyúlást nem kell meghatározni, akkor a befo­gópofák közötti szabad távolság legalább 50 mm legyen.

 

 

B.3. A próbatest előkészítése

 

Ha a terméket tekercselve szállítják, akkor a pró­batestet a vizsgálat előtt gondosan ki kell egyen­getni.

 

 

B.4. Az eredeti keresztmetszet terüle­tének (So) meghatározása

 

Az eredeti keresztmetszet területét (So) ± 1 % pon­tossággal kell meghatározni.

A kör keresztmetszetű termékek eredeti kereszt­metszet-terület a két egymásra merőlegesen mért átmérő számtani középértéke.

Az eredeti keresztmetszet területét egy ismert hosszúságú és sűrűségű próbatest tömegéből is meg lehet határozni.

 

 

1. Megjegyzés: A próbafej kialakítása tájékoztató jellegű.

2. Megjegyzés: A hivatkozott számok magyarázatához lásd az 1. táblázatot.

10. ábra
A termék megmunkálatlan részét tartalmazó próbatest (B. melléklet )

5) Ha a 6.1.1. szakasz előírásai nem alkalmazhatók ebben az esetben.
 


C. melléklet 

 

Próbatest típusok a legalább 3 mm vas­tagságú lapostermékek, valamint a leg­alább 4 mm átmérőjű, illetve vastagsá­gú huzalok, rudak és profilok vizsgála­tához

 

 

C.1. A próbatest alakja

 

A próbatestet általában megmunkálják. A fejrészek és a vizsgálati szakasz között átmenetet kell kiala­kítani. A fejrésznek a szakítógép befogópofáihoz kell megfelelőnek lenni (11. ábra).

Az átmenet lekerekítési sugara

- hengeres próbatestek esetén legalább 2 mm ; - négyszög szelvényű próbatestek esetén pedig 12 mm legyen.

Megjegyzés:

Bizonyos anyagok esetében ezek az értékek túl kicsik lehetnek és törést okozhatnak a próbatest átmenetében.

Szükség esetén a rudak, idomok stb. megmunká­lás nélkül is vizsgálhatók. A próbatestek kereszt­metszete kör, négyzet, derékszögű négyszög vagy különleges esetekben más alakú is lehet.

Ajánlatos, hogy a derékszögű négyszög kereszt­metszetű próbatest szélessége és vastagsága kö­zötti arány ne legyen nagyobb 8:1-nél.

A kör keresztmetszetű megmunkált próbatestek párhuzamos szakaszának átmérője általában ne legyen kisebb, mint 4 mm.

 

 

C.2. A próbatest méretei

C.2.1. A megmunkált próbatest vizsgálati szakaszának hossza

A vizsgálati szakasz hossza (Lc):

a) a kör keresztmetszetű próbatestek esetében legalább Lo + d/2,

b)     hasáb alakú próbatestek esetében legalább

 legyen.

Vitás esetekben a próbatestek típusától függően a vizsgálati szakasz Lo + 2d, vagy hosszúságú legyen, ha ehhez elegendő anyag áll rendelkezésre.

C.2.2. A megmunkálatlan próbatest hossza

A szakítógép befogópofái közötti távolság olyan nagy legyen, hogy a jeltávolság jelei a befogópo­fáktól a szükséges távolságra essenek.

 

C.2.3. Eredeti jeltávolság ( Lo)


C.2.3.1. Arányos próbatestek

 

Általában arányos próbatesteket kell alkalmazni, amelyek eredeti jeltávolsága (Lo) és eredeti ke­resztmetszet-területe (So) között a következő összefüggés áll fenn:

ahol k= 5,65, ami kör keresztmetszetű próbatestek esetén L0=5d
A kör keresztmetszetű próbatestek előnyben részesítendő méreteit a 6. táblázat tartalmazza.

 

C.2.3.2. Nem arányos próbatest

Nem arányos próbatestet akkor kell alkalmazni, ha azt a termékszabvány írja elő.

 

 

C.3. A próbatest előkészítése

 

A megmunkált próbatest szélességi és vastagsági méreteinek tűrését a 7. táblázat tartalmazza. A megadott tűrések alkalmazását a következő pél­dák szemléltetik.

a)      Megmunkálási tűrések

A 7. táblázatban például a 10 mm néveges átmérőre megadott tűrés ± 0,075 mm, ami azt jelenti, hogy egyetlen próbatest átmérője sem eshet kívül a következőkben megadott határokon, ha az eredeti keresztmetszet te­rületének névleges értékével is kell számolni anélkül, hogy azt külön meg kellene mérni:

10 + 0,075 = 10,075 mm

10 - 0,075 = 9,925 mm

b)      Alaktűrések

A 7. táblázatban a 10 mm névleges átmérő­jű és az előzőekben megadott megmunkálá­si körülményeket kielégítő próbatestre meg­adott érték azt jelenti, hogy a legkisebb és a legnagyobb mért átmérő megengedhető leg­nagyobb különbsége 0,04 mm. Ennek meg­felelően, ha a próbatest legkisebb átmérője 9,99 mm, akkor a megengedhető legna­gyobb átmérő: 9,99 + 0,04 = 10,03 mm.

C.4. Az eredeti keresztmetszet terüle­tének (So) meghatározása

 

A 7. táblázatban megadott előírásoknak megfelelő méretű, kör keresztmetszetű próbatestek eredeti keresztmetszetét a névleges átmérőből lehet ki­számítani. Minden más alakú keresztmetszet ese­tében az eredeti keresztmetszet területét az arra alkalmas méretekből kell meghatározni úgy, hogy az összes méretet legfeljebb ± 0,5%-os mérési hi­bával kell megmérni.

11. ábra Arányos próbatest (C. melléklet)

 

Arányos próbatest (C. melléklet)

Kör keresztmetszetű próbatestek méretei

6. táblázat

 

k

 

 

Átmérő

d [mm]

 

Az eredeti keresztmetszet

területe

So

[mm 2]

Az eredeti

jeltávolság

[mm]

A vizsgálati szakasz legkisebb hossza

Lc

[mm]

Teljes hossz

Lt
[mm]

5,65

20 ± 0,150

10 ± 0,075

5 ± 0,040

314
78,5

19,6

100 ± 1,0

50 ± 0,5

25 ± 0,25

110

55

28

Attól függ, hogy

hogyan fogják be

a próbatestet a

szakítógépbe.

Elvileg:

Lt > Lc + 2d

 

5,65, ami kör keresztmetszetű próbatestek esetében Lo=5 d értéket eredményez.

A kör keresztmetszetű próbatestek előnyben részesítendő méreteit a 6. táblázat tartal­mazza.

A próbatest szélességi és vastagsági méreteinek tűrései

7. táblázat

Méretek mm-ben

Elnevezés

Névleges szélesség vagy vastagság

mm

A névleges méret megmunkálási

tűrése 1)

mm

Alaktűrés2)
mm

 

3

  6

± 0,06

± 0,06

0,03

0,03

A kör keresztmetszetű megmunkált pró-

batestek átmérője

> 6

10

± 0,075

± 0,075

0,04

0,04

>10

18

± 0,090

± 0,090

0,04

0,04

>18

≤  30

± 0,105

± 0,105

0,05

0,05

Mind a négy oldalon megmunkált, derékszögű négyszög keresztmetszetű

próbatest szélességi és vastagsági méretei

 

Ugyanazok a tűrések érvényesek, mint a kör

keresztmetszetű próbatestek átmérőire

 

Csak a két szemközti oldalán megmunkált derékszögű négyszög keresztmetszetű próbatestek szélességi és

> 3

 6

 

0,18

0,18

> 6

10

 

0,22

0,22

> 10

18

 

0,27

0,27

> 18

30

 

0,33

0,33

> 30

≤  50

 

0,39

0,39

1) Ezek a tűrések használandók, amikor a számításban az eredeti keresztmetszet területének (So) névleges értékét is fel akarják

használni anélkül, hogy azt meg kellene mérni.

2) A próbatest teljes vizsgálati szakaszán (Lc) a legnagyobb eltérés a mért értékek és a megadott keresztmetszeti értékek kőzött.

 


D. melléklet

 

 

Próbatesttípusok csövek vizsgálatá­hoz

D.1. A próbatest alakja

A próbatest lehet maga a cső vagy a csőből ki­munkált, annak teljes falvastagságát tartalmazó hossz vagy keresztirányú sáv alakú (12 és 13. áb­rák) vagy a cső falából kimunkált kör keresztmet­szetű próbatest.

A 3 mm-nél vékonyabb falvastagságú csövek ke­reszt-, illetve hosszirányú próbatestjeit az A. mel­léklet, valamint a legalább 3 mm falvastagságú ke­reszt-, illetve hosszirányú vagy kör keresztmetsze­tű próbatestek méreteit a C. melléklet tartalmaz­za. Hosszirányú próbatesteket általában csak a 0,5 mm-nél vastagabb falú csövek szakítóvizsgála­tához alkalmaznak.

Ha a termékszabvány mást nem ír elő, akkor a hegesztett csövekből a próbatest kimunkálásához szükséges szalagot a varrattól távol eső részből kell kivenni.

D.2. A próbatest méretei

 

D.2.1. A cső alakú próbatest hosszúsága

A cső alakú próbatest befogásának lehetősége ér­dekében a cső mindkét végét.

a)     megfelelő átmérőjű, a keresztmetszethez il­leszkedő dugókkal kell ellátni,

b)     megfelelő méretű laposacéllal rögzíteni vagy

c)     teljesen össze kell nyomni.

A b) és c) lehetőséget csak legfeljebb 25 mm cső­keresztmetszet esetén lehet alkalmazni. Vitás ese­tekben csak az a) lehetőség alkalmazható.

A dugók vagy a lapok szélessége legalább akkora legyen, mint a befogópofáké és azokon legfeljebb a cső külső átmérőjének megfelelő mértékben nyúlhat túl. Formájának olyannak kell lennie, hogy vizsgálati hossza az alakváltozás alatt ne folyjon meg.

A szabad hossznak a dugó vagy a lapos lezárás és a következő mérőjel között nagyobbnak kell lennie, mint D/4. Vitás esetben erre a távolságra a szerződő feleknek külön kell megállapodást kötniük.

D.2.2. Hossz- vagy keresztirányú sáv alakú próbatest

A hosszirányú sávok vizsgálati szakaszát (Lc) nem kell egyengetni, a próbatest végeit azonban a sza­kítógépbe való befogás céljából egyengetni lehet.

Az A és a C mellékletekben előírtaktól eltérő hossz vagy keresztirányú sáv alakú próbatest méreteit a termékszabványokban kell előírni.

A keresztirányú kivágott próbatestek egyengetését óvatosan kell végezni.

 

D.2.3. A csőfalból kimunkált kör keresztmet­szetű próbatest

A próbadarab kivételének módját a termékre vo­natkozó szabványban kell előírni.

D.3. Az eredeti keresztmetszet területének (So) meghatározása

A próbatestek eredeti keresztmetszetének terüle­tét t 1 %-os pontossággal kell meghatározni.

A csődarabból, a hossz- vagy keresztirányú sáv alakú, ismert hosszúságú és sűrűségű próbatest keresztmetszetterületét annak tömegéből is meg lehet határozni.

A hossz- vagy keresztirányban kivágott sáv alakú próbatest eredeti keresztmetszet- területét (So) a következő egyenlet alapján kell kiszámítani:

 

ahol:

         a           a cső falvastagsága;

           b           a sáv átlagos szélessége;

        D          a cső külső átmérője.

A hossz- vagy keresztirányú próbatestek esetében a következő egyszerűsített összefüggések is hasz­nálhatók:

, ha ,

A csődarab-próbatest eredeti keresztmetszetének területe (So) a következő módon számítható:

12. ábra
Cső alakú próbatest (D. melléklet )

13.ábra
Csőből kimunkált próbatest (D. melléklet)
 


E. melléklet

 

 

A százalékosan kifejezett szakadási nyúlás mérése az eredeti jeltávolság felosztásának módszerével

 

Olyan próbatestek esetében, amelyeken a szaka­dás helye nem felel meg a 11.1 szakasz előírásai­nak, a következő módszerben lehet megállapodni:

         a)            a vizsgálat előtt az eredeti jeltávolságot (Lo-t) N egyenlő részre kell felosztani;

b) a vizsgálat után a jeltávolság kezdetét a rö­videbb darabon X jellel a hosszabb darabon Y jellel kell jelölni azt a helyet, ahol a szaka­dástól mért távolság a legközelebb van a szakadás és az X jel közötti távolsághoz.

Ha az X és az Y közötti osztásközök száma n, akkor a szakadás utáni nyúlást a következők sze­rint kell meghatározni:

1) ha az N - n érték páros szám ( 14a ábra ), akkor meg kell mérni az X és az Y közötti távolságot, valamint az Y - tói

 

N-n

2

osztásra levő Z pont közötti távolságot;

a szakadási nyúlást a következő képlettel kell meghatározni:

 

Lo

2) ha az N - n érték páratlan szám ( 14b ábra), akkor meg kell mérni az X és Y közötti távol­ságot, valamint az Y-tól

osztásra lévő Z’ és Z" pontok közötti távolságot.

A szakadási nyúlást a következő képlettel kell meghatározni:

14. ábra
Példa a szakadási nyúlás meghatározásához (E. melléklet)

Megjegyzés: A leírás az MSZ EN 10002-1 számú szabvány alapján készült.