MEDICOR gyártmányú SK-7-3 típusú képerősítős operációs röntgen gép boncolása
SUGÁRGENERÁTOR
A sugárgenerátor, mely a röntgencsövet tartalmazza. A sugárzás a sárga kúp végén lép ki.
A sugárzás szabadon csak a kép jobboldalán lévő csövön (kollimátor) jut ki
a szabadba, a többit az árnyékoló burkolat felfogja,
így a kezelő személyzetet kevesebb káros sugárzás éri.
Az elektromos csatlakozás csúszógyűrűi.
A röntgensugárzás itt lép ki a sugárgenerátorból. Középen a röntgencső szűrője látható.
A csúszógyűrűk alatt egy gumimembránnal lezárt részt látunk.
Itt találhatóak az elektromos vezetékek csatlakozóit is.
A sugárgenerátor transzformátor olajjal van feltöltve. Ez vezeti ki a keletkező
hőt a röntgen csőből, valamint szigeteli a nagyfeszültséget.
A membránt eltávolítva (olaj kiöntve) előtűnik bal oldalt a
röntgencső, mellette a nagyfeszültségű transzformátor és középen a röntgencső
fűtő trafója.
A nagyfeszültségű trafó max.110 kV-ot állít elő. Az esetek többségében úgy 70-95
kV között használták fénykorában.
A röntgencső, balra az antikatód, rajta a hűtőtömb, jobbra a
katód, mely kissé felizzítottam.
RÖRIX gyártmány (NDK, háború előtt Seifert) DE 101/18ő
A nagyobb röntgencső (RÖRIX GE 200/5ő) a TRAKISZ Kft. egyik ipari, 200 kV-os
sugárgenerátorban szolgált, míg ki nem égett. Ennek az lehetett az oka, hogy
az elektródák burával érintkező felületén oxigén szivárgott a csőbe. Ez lehet
gyártási hiba, de inkább kezelésből adódik, ugyanis használat előtt
a csövet be kell melegíteni, hogy egyenletesen melegedjen fel. Ennek rendszeres
elmulasztására utal a hasonló meghibásodás.
A fókuszfolt (wolfram lapka) az antikatód furatának mélyén úgy
helyezkedik el, hogy vetülete a szűrő tengelyvonalába essen.
Ezzel az elrendezéssel azt érjük el, hogy a szűrőn áthaladó röntgensugár a
képalkotásban káros hosszúhullámokat kiszűri, míg
a többi irányába haladó sugárzást a vastag réz jelentősen gyengíti.
 |
A fókuszvolt kialakítási vázlata Az elektronsugár irányából nagy felületű, viszont a felvételi irányból kis vetületű elrendezése a wolfram lapkának, mely valóságosan téglalap alakú, a vetülete viszont négyzetes - a munkasugár középvonalából szemlélve-, él hossza 0,8-2,5 mm körüli, teljesítmény függő a méret. |
HOGYAN KELETKEZIK A
RÖNTGENSUGÁRZÁS?
A röntgencsőből a wolfram lapkában keltező elektromágneses
sugárzás (röntgensugárzás) a tér minden irányába kilép.
Ez káros a környezetre, ezért különböző trükkökkel árnyékoljuk a sugárzást, csak
a vizsgálati irányba engedjük akadálytalanul terjedni.
|
Tömören a röntgensugárzás keletkezéséről: A röntgencső egy vákuumburkolatban elhelyezett izzó katódból, valamint a vele szemben elhelyezkedő robusztus antikatódból áll. Az antikatód anyaga vörösréz, melynek a fűtőszál felőli felületén helyezik el a wolfram (más, magas olvadáspontú nehézfém is lehet) lapkát. Az izzó katódból a gyorsító feszültség hatására nagy mozgási energiával rendelkező elektronok (anyag!) csapódnak a wolfram lapkába, abba mélyen behatolva. Elég közel kerülve a wolfram atomok elektronhéjához, azokat gerjesztve, mozgási energiájukat leadják, lefékeződnek. A gerjesztett elektronok a felvett energiát elektromágneses energia formájában kisugározza a környezetébe. Ha elég nagy volt a gerjesztés, ez a röntgen tartományba esik, a többi végül hővé alakul. Így jön létre a fékezési röntgensugárzás (zanzásitva). A betáplált energia nagy része (ez gyorsító feszültség függő) hővé alakul, ezt ki kell vezetni a csőből, nehogy elolvadjon a wolfram lapka. Ez az oka a vörösrézből készített, robusztus antikadód kialakításnak, valamint a cső olaj, vagy gázhűtésnek. A csövön átfolyó áram erősségét a fűtőszál hőmérsékletének változatásával (P potméter) szabályozzuk. Kétszeres áramerősség kétszer annyi röntgensugárzást jelent. A sugárzás áthatoló képessége annak hullámhosszától függ. Minél nagyobb a gyorsító feszültség, annál rövidebb, nagyobb áthatoló képességű sugárzás keletkezik. Orvos diagnosztikai célra 70-110 kV körüli, ipari célra 140-300 kV-os készülékek az elterjedtek. Kutatási célokra nagyon rövid hullámhosszú röntgensugárzást betatronnal lehet előállítani, ennek működési elve eltér a röntgencsőtől, nem statikusan történik az elektronok gyorsítása, hanem elektromágneses módszerrel. Így kb. 300 mm átmérőjű betatron csőben el lehet érni 20 MeV-os gyorsítást és ezzel fékezési rtg. sugárzást létrhozni. A mai röntgen csöveket egyen, vagy váló feszültségű kimenettel rendelkező 16 kHz körüli inverterrel üzemeltetik. A boncolt készülék még a hálózati 50 Hz-et használta. Ha váltakozó feszültséget kapcsolunk a röntgencsőre, csak a pozitív fél periódusban keletkezik röntgensugárzás, a negatívban lezár a cső, így lüktető sugárzást kapunk. Egyenáramú táplálásnál folyamatos a sugárzás, ezért ilyen készülékekkel rövidebb az expozíciós idő, viszont drágábbak. |