A vízszivattyú teljesítménye az utóbbi időben jelentősen csökkent. Szétszedés után a járókerék közepén lévő, Ø 40 mm-es csonk külső felületén erős anyaghiány látható. E felület egy mélyedésbe nyúlik be, így képezve labirintust. Minél nagyobb a rés a csatlakozó felületek között, annál nagyobb a nyomásveszteség.
A javítás egyszerű módja, a hiányos felület felrakása műgyantával, pl. LOCTITE 3450 A&B Hisol© , mely jól megmunkálható, és 100 oC-ig hőálló.
Néhány óra száradás után méretre munkálhatjuk a műgyantával felhizlalt felületet. Ezt megtehetnénk úgy is, hogy a tokmányba befogott köracélt tengely méretűre esztergáljuk, és a végére a rögzítésre szolgáló (esetemben M7x0,75-ös) menetet is elkészítjük. A sima csap azért nem elegendő, mert a több éves használatban deformálódott járókerék csak úgy veszi fel eredeti pozícióját, ha a menetes résszel is rögzítjük. Ez így már túl sok munkát jelentene, és a pontos futás sem garantálható teljes mértékben, ezért lemezre csavaroztam a szivattyút, és az egészet az eszterga ágyhoz rögzítettem úgy, hogy késmagasságba essen annak tengelye.
A motort bekapcsolva garantáltan futáspontosra munkálható a járókerék műgyantával felrakott felülete, így minimális résveszteség érhető el a szivattyúnál.
