Az olvasztó háza, mely eredetileg 120 literes bojlerbetét volt, merevítésekkel.
Egy kis merevítés, vödörből sablon, és jöhet a habarcs, mely
RATH BR1100 tűzálló habarcs,
samottliszt, vízüveg és víz keveréke.
70-75 kg habarcs került beépítésre, amit hosszas, lassú szárítás követett, a
repedések elkerülése érdekében.
A gázégő fogadására beépített csőcsonk, jobboldalt a tető kiemelésére szolgáló kar, lenyomásával a tető felemelkedik, így könnyű elfordítani. Már csak a festés hiányzik, no meg a gázégő elkészítése.
Tapasztalatok
Rendkívül nehéz lett az olvasztó, a tervezett "mobilitása" elveszett a nagy súlya miatt. A másfél, két hónapos szárítási idő ellenére is keletkeztek repedések benne, különösen a fedélben, mely később javításra szorult.
Kiégetés után keramikus keménységűvé vált a habarcs, és a hőszigetelésére jellemző, hogy egy adag olvasztása után csak langyos az oldala, viszont a tetőről ez nem mondható el.
Ma már másképpen készíteném el! A kemence belsejét 3,5 cm-es vastagságú samott-téglából raknám ki, habarcsot csak a kötéséhez használnék. Az acéllemez és tégla közötti rést hőálló gyapottal kitöltve igazán könnyű olvasztó építhető.
Elgondolkodtató tapasztalat: a gázégővel a kísérleteket egy 11
kg-os, kb. 10-11 év töltött palackkal végeztem. Miután kifogyott, csere után nem
indult be az égő, nagyobb fúvókát kellett alkalmazni, hogy stabil legyen a láng.
Úgy tűnt, hogy a régi - sokkal olcsóbb - gáz hőértéke nagyobb volt, mint a
ma forgalmazott...