Alumínium olvasztása

Az alumínium hulladék kezelése

• A hulladéktelepen az öntvény alapanyagot válogassunk, de kerüljük a nagyon vékonyfalú gépkocsi alkatrészeket, mert ezeknek magas a magnézium tartalmuk. Olvasztáskor a Mg a salakkal az olvadék felszínére kerül, mert kisebb a fajsúlya az alumíniuménál (olvadáspont 650 ^oC, fajsúlya 1,74 kg/dm³). A salak leszedésekor begyullad, és vakító fehér fénnyel ég, ahol kisebb a koncentráció, ott sokáig izzik a salak - ne próbáljuk eloltani, majd elég magának.
  Nem véletlen, hogy az első fényképész villantók magnéziumporral működtek.

• Alumínium forgáccsal, nem érdemes foglalkozni, mert túlságosan szennyezett, nagy az összfelülete, ezért nagy a hidrogén oldási veszély, és egyébként is az esetek túlnyomó részében nem jó öntéshez a vegyi összetétele.

• Az olajos alapanyagot le kell égetni olvasztás előtt. A szennyeződéseket, vastag oxidréteget drótkefével kell eltávolítani.
  A szennyeződéssel nagyon sok gázt vihetünk be az olvadékba, mely az öntvényben gázzárványok formájában jelenik meg, gyengítve azt.

• Olvasztás előtt darabolni kell a hulladékot, hogy a kokillánkba beleférjen. Erre jó megoldás a fém szalagfűrész, ha nincs megteszi a sarokcsiszoló 1 mm-es, vagy 1,2 mm-es vágókoronggal. Ez utóbbival felderíthető a magas Mn tartalom, ugyanis vágás közben vakító fehér lángcsóvák keletkeznek.
  A vágókorongos darabolást csak szabadban végezzük légzőmaszkban, mert meglehetősen poros, mocskos foglalatosság!

• Célszerű az alumínium hulladékot először beolvasztani, tömbösíteni, esetleg megjelölve a minőségét, ugyanis némely gépkocsi alkatrészbe beleöntik a minőségi jelzést, pl. Audinál.
  A felhasználás során ezeket a tömböket keverve, némileg befolyásolhatjuk az olvadék összetételét.

• Az olvadékot 800 ^oC fölé nem szabad hevíteni, mert nagy lesz a gázoldóképessége!

• A kiöntött tömbök felső, levegővel érintkező felszínét érdemes megvizsgálni. A gyakoribb felületek a következők:
  
      1. A felület sima tapintású, egyenletesen fényes, csak középen a szívódásnál látni szürke, de sima oxidréteget . Ez a jó.
      2. A felület a széleken fényes, viszont a középe felé egyre szürkébb, esetleg ráncos képet mutat. Ez arra utal, hogy    nem távolítottuk el rendesen a salakot.
      3. Mattszürke felület 1-2 mm-es pólusokkal, vastag oxidréteg salakkal - mert nem szedtük le!
      3. A felület fényes, de ennek ellenére érdes a tapintása, közelebbről szemlélve pici lukakat látunk, ugyanis az elnyelt gáz a dermedés közben áttöri az oxidhártyát, de a kristályosodás előrehaladta miatt az üreget már nem képes kitölteni az olvadék. Meg kell keresnünk a gázosodás okát.

Olvasztás öntéshez

• Szerezzünk be gáztalanító, nemesítő, szemcsefinomító sókat. Leírásuk és egy beszerzés lehetőség.

• Melegítsük az olvadékot kb. 750 ^oC-ra, majd szedjük le a salakot, és hintsünk a felületére mogyorónyi mennyiségű tisztító sót, és a használati utasítások szerint járjunk el.

• 5-10 perces hőntartás után felöntjük az előkészített formákat, a maradékot "tömbösítő" acélformába öntjük.

• Az olvadt Al felületén mindig van oxidréteg. Ha megkeverjük, akkor ez bekeveredik az olvadékba, ahonnan magától csak nagyon hosszú idő múlva tud feljönni, mert a fajsúlya közel esik az Al-hez, ezért a bekeverést célszerű kezelősó használatával összekötni, mert az felhozza az oxidot is. A keverés szükséges, mert nélküle erős dúsulások alakulnak ki, mely egyenetlenné teszi a szövetszerkezetet.

• Az olvadék keveréséhez használt köracélt, valamint a kezelősóhoz használt harangot szigetelő mázzal kel bevonni.

A gázosodás okairól

• Erősen oxidos, zsíros, szennyezett felületű alapanyag.

• Nedves alapanyag, szerszám, vagy kezelősó, ezért ezeket alaposan ki kell szárítani, olvasztás közben a kemencére kell rakni!

• 800 ^oC fölé nem szabad hevíteni a kemencét, mert jelentősen megnő az olvadék gázoldóképessége. Hűlés közben az oldat telitetté válik, a gáz atomok (90% hidrogén) kiválnak, majd gázbuborékot alkotnak. Egy részük a dermedés előtt távozni tud az anyagból, de sok bennreked, zárványokat alkotva.

módosítva:2008:04:13