A Visegrádi Hármak, Visegrádi Négyek
A Visegrádi Hármak összefogásának gondolatát Antall József, Magyarország miniszterelnöke vetette fel Vaclav Havel, a Cseh és Szlovák Köztársaság elnökének, valamint Lech Walesa, Lengyelország elnökének 1990 novemberében, a Párizsban ülésező Helsinki-folyamatot felügyelő EBEÉ konferencia helyszínén, az e célból kezdeményezett külön megbeszélésen.
Az elnökökön kívül országonként három-három kísérő vett részt a találkozón,
Magyar részről Jeszenszky Géza (külügyminiszter), Kodolányi Gyula (államtitkár),
és Szávai János (Francia o. nagykövet).
Antall József egy háromtagú klub létrehozását javasolta, mely a Nyugathoz való
integrációt hangolná össze, és a Visegrádi Együttműködés elnevezést ajánlotta,
utalva az 1335 őszén a visegrádi várban létrejött első közép-európai
csúcsértekezletre, mely Károly Róbert magyar, János cseh és Kázmér lengyel
király részvételével jött létre.
A megbeszélésen meghívta a részvevőket az alapító ülésre, Visegrádra, melyet 1991 márciusára terveztek.
Az első informális összejövetel 1991 február elején Budapesten, népes küldöttségek részvételével jött létre. Az összejövetel eredményeként 1991. február 15-én a „Nyilatkozat a Cseh és Szlovák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Magyar Köztársaság együttműködéséről az Európai Integráció útján” című dokumentumot írták alá.
Az aláírás helyszíne a Visegrádi Vár pincehelyisége volt, mely hat és fél századdal korábban szintén helyet adott a három ország szövetségének, szinte azonos tartalommal.
A Visegrádi Nyilatkozat néven ismertté vált, – a Visegrádi Hármak által aláírt – dokumentumban öt közös célt fogalmaztak meg:
- az állami függetlenség, a demokrácia és a szabadság helyreállítása,
- a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása a társadalmi, gazdasági és szellemi élet minden területén,
- a parlamentáris demokrácia és a modern jogállam kiépítése az alapvető emberi és szabadságjogok tiszteletben tartása mellett,
- a modern piacgazdaság megteremtése,
- az európai politikai, gazdasági, biztonsági és jogrendbe való teljes integráció.
Csehszlovákia 1993. január 1-jei szétválása után, 1994. január 11-12-én Prágában megerősítették, hogy a visegrádi együttműködést változatlan formában, de négy résztvevővel fenn kell tartani.
Ettől kezdve a dialógusok gyakorisága jelentősen csökkent, majd 1998 második felétől újra erőre kapott.
2000. június 9-én írták alá a Prágához közel fekvő Stirínben a „Nemzetközi Visegrád Alap Felállításáról Szóló Egyetértési Nyilatkozat” című dokumentumot a miniszterelnökök. Az alapba a tagállamok meghatározott összeget fizetnek be, és egyben lehetővé teszi a politikai és hivatalos testületek mellett a civil együttműködést is. Ez a megállapodás már a tagállamokra kötelező elvárásokat is megfogalmaz.
A Visegrádi Négyek belátható időn belül nem kívánják bővíteni létszámukat, viszont egy-egy regionális témában együtt kívánnak működni a térség egyéb országaival, V4+ formában. A régiók közötti együttműködés is jellemző, például a 2001-ben létrejött V4-B3, azaz a Benelux államokkal megvalósult együttműködés.
Mára, az Európai Unió tagjaiként, az együttműködés eredményeképpen a Visegrádi Négyek intézményei között komplex kapcsolatok hálózatai jöttek létre a legkülönfélébb szinteken - a szakértői szinttől a parlamenti kapcsolatokon keresztül a miniszter- és államelnöki hivatalok szintjéig.