BRÓDY IMRE
(1891 - 1944)

Gyulán született fizikus, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Doktori értekezését az egyatomos gázok kémiai állandójáról írta. Elõbb középiskolai tanár volt, majd a tudományegyetem gyakorlati fizikai tanszékének tanársegédje. Pályája elején értékes elméleti kutatásokat végzett: fajhõvel és molekulahõvel foglalkozott. 1920-tól rövid ideig Göttingenben Max Born tanársegédjeként dolgozott, együtt alkották meg a kristályok dinamikai elméletét. 1923-ban hazatért, és élete végéig az Egyesült Izzó mérnökeként dolgozott.

Legfontosabb találmánya 1930-ból származik. Lényege, hogy argon helyett kriptongázzal töltötte fel a lámpákat. Mivel az új töltõgáz nagyon drága volt, munkatársaival eljárást dolgozott ki a kripton levegõbõl történõ elõállítására. Az általa feltalált kriptontöltésû izzólámpa gyártása 1937-ben indult meg Ajkán.

Ezután Bródy újabb fényforrásproblémákon dolgozott, de 1944-ben Magyarország német megszállása után együtt maradt családjával, így annak ellenére, hogy a gyár mentességet szerzett neki, a biztos halált választotta. 1944. december 20-án halt meg Mühldorf-ban, a fasizmus áldozataként.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat díjat nevezett el róla, így állítva emléket munkásságának.

Gáztöltésû fémszálas izzólámpa (1930)

Az izzó testek sugárzásának elméletével foglalkozó tudósok már a múlt század végén bizonyították, hogy egy izzó test energiájának csupán kis részét sugározza ki fény alakjában, a legnagyobb rész hõsugárként távozik.

Bródy Imre rátapintott az izzólámpagyártás legfontosabb problémáira. Megállapítása szerint az izzószálról elpárolgó wolframatomoknak a gázatmoszférán történõ távozását nemcsak a közönséges diffúzió szabályozza, mint addig gondolták, hanem más természeti törvény is befolyásolja. Ezen problémák kiküszöbölésének érdekében olyan töltõgázt használt, amelynek nagy a molekulasúlya. Ezzel a megoldással elérte, hogy megnövekedjék a lámpa élettartama. Az izzószál hosszát és átmérõjét úgy választotta meg, hogy a szál izzási hõmérséklete emelkedjék anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. A kriptongáz alkal-mazásával elérte a hosszabb élettartamú, jobb hatásfokú, korszerû izzók kialakítását.

A levegõ kriptontartalmának megállapítására új eljárást dolgozott ki, és bebizonyította, hogy olcsón, nagyüzemi méretekben is elõ lehet állítani a kriptongázt. A kriptonlámpának az az elõnye, hogy azonos fogyasztás mellett több fényt ad. 1936-ban a Budapesti Ipari Vásáron való bemutatása mûszaki szenzációként hatott.