Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
Irinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly

Sir Isaac Newton
Nikola Tesla

HELLER LÁSZLÓ
(1907 - 1980)

Nagyváradon született, 1931-ben szerzett gépész-mérnöki diplomát a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n, majd két évig volt kutató az egyetemen, ahol a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta. Hazatérve gépipari és energetikai problémákkal foglal-kozott. A negyvenes években az õ tervei alapján épült az elsõ nagynyomású ipari hõerõmû Ajkán. Ekkor dolgozta ki a világhírû ún. Heller-System eljárást, amely az ipari megvalósításban tevékenyen közremûködõ Forgó László neve alapján Heller - Forgó rendszerként ismert. A II. világháború után megalapította az Egart Rt.-t, amely az államosítás után az õ vezetése alatt elõbb Hõterv, majd Energiagazdálkodási Intézet néven ismert irodává fejlõdött. 1951-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem tanára lett, ahol megszervezte az energia-gazdálkodási tanszéket. Jelentõs tevékenységet fejtett ki az entrópia fogalmának a technikai-tervezõi gyakorlatban történõ bevezetése kapcsán.

1954-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, majd 1962-tõl rendes tagjává. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Heller - Forgó-féle hûtõtorony (1958)

Az elvet Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László szerkesztette. Rendszerükkel az erõ-mûvek fontos problémáját, a takarékos vízfelhasználást oldották meg. Találmányuk lényege az volt, hogy a vákuum-gõzt hideg víz befecskendezésével kondenzálták, cseppfolyósították. A még meleg víz az apróbordás hõcserélõbe került, ott lehûlt, és újból haszno-síthatóvá vált a folyamat ismétlõdésekor. Az egész világon ismerik és alkalmazzák rendszerüket.

IRINYI JÁNOS (1817 - 1895)

Nagylétán született, kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzorának kísérlete kapcsán jött rá a zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufára vonatkozó újítását. A gyufa fejében a foszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal keverte. Talál-mányát eladta egy gyufagyárosnak, a kapott összegbõl külföldre ment tanulmányútra. Berlinben a híres hohenheimi Mezõgazdasági Fõiskola hallgatója volt. Hazatérve megalapította Pesten az elsõ "gyújtófák gyárá"-t, mely a város több pontján mûködött. Sorra írta kémiai tárgyú cikkeit, és megjelent tankönyvének elsõ kötete: A vegytan elemei.

Az 1848 - 49-es szabadságharcban jelentõs politikai szerepet játszott, Kossuth õt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és megbízta az állami gyárak felügyeletével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettõl, tudományos munkásságának élt. A köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletû kémia egyik legelsõ hazai terjesztõje volt, valamint jelentõs szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.