Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
Irinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly
Sir Isaac Newton
Nikola Tesla
|
PUSKÁS
TIVADAR
(Budapest, 1844. szept. 17 – Budapest, 1893. márc.
16.)
Puskás
Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói
Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége Agricola Mária első gyermekeként.
(Két öccse és egy húga született később.) Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait
Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865-ben a szülői
ház anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia.
A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár
elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és
zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban a Festetics
családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyetlen
szorgalommal folytatott, egyik felén kopaszra nyírt fejjel kényszerítvén magát a
nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 őszén már Londonban élt, ahol német
nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers et Eckersly
vasútépítő cég alkalmazottja lett, mely a Nagyvárad–Kolozsvár-Brassó vasútvonal
kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel
rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872-ben a cég
csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie.
1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás
tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban
látott cég mintájára - elsőként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A
kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított,
amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak. A
vállalkozás sikeres volt, megtakarított jövedelméből 1874-ben Amerikába
hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor
egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagoban
egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet
otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordítja a véletlen végképp
az üzletembert a műszaki tudományok felé. Egy új találmányról hall, mely
fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a feltalálóéval szomszédos házat
megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve
őrzött műhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatja. A
feltaláló hiába ígér hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket
jelentet meg. Ezzel három hónap telt el, közben nem a Chicagoban hagyott ércről
kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám régi és új lelőhelyét egyaránt
elfoglalták időközben az élelmesebb aranyásók.
Puskás 1876-ban rövid időre visszatért Európába.
Londonban és Bruxellesben távíróhálózat építési vállalkozásba kezdett. Olyan
távíróközpont kiépítését tervezte, melynek kapcsolótábláján a város gyárainak és
hivatalainak vonalai nem csak a távírdával, de egymással is összekapcsolhatók.
Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ekkor jött a hír,
hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a
telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont
helyett valójában telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége
azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”,
a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem
tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság
számára kell hozzáférhetővé tenni, telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől
1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a
telefonközpont tervén, amit végülis elkészített, de formálisan nem
szabadalmaztatott.
1877 nyarán Edison európai megbízottja lett.
Londonban a fonográf honosításán dolgozott. Kiállításokat, bemutatókat
rendezett. Székhelyét 1878-ben Párizsba tette át, ahol az első telefonhálózat és
központ építési munkáit irányította. Ekkor képezte ki huszárfőhadnagy öccsét,
Ferencet, aki féléves párizsi tartózkodása alatt megismerte a hálózat és központ
építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáit. Edison egyetértésével Puskás
Ferenc kizárólagos jogot kapott a monarchia területén, telefonközpont építésére.
1879 nyarán a két testvér együtt tér haza tőkés
társakat keresni a budapesti távbeszélő hálózat építésére - sikertelenül. Így
Tivadar költségén kezdték meg az építés munkáit, amivel 1881-ben készülnek el.
Puskás Tivadar eközben 1879 októberétől az Edison Társaság igazgatósági tagja
lett, Párizsban önálló szabadalomértékesítő ügynökséget nyitott, villanymotorral
kormányozható léghajókísérleteket folytatott, és egy cseh mérnökkel terveztetett
villamosautóján közlekedett. 1880-ban Londonban házasságot kötött a már
Kolozsvárott megismert Vetter von Lillien Sophie grófnővel, gróf Török József
elvált feleségével. (Egyik házassági tanújuk a walesi herceg, a későbbi VII.
Edward angol király volt, aki lelkesedett a technikai újdonságokért.)
Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon
Puskás rendezte az Edison vállalatok bemutatóját. A nagy szenzáció a fonográf és
a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás
részvénytársaságot alapított, s a Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg
is valósították. De szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság
is, mely részvénytársaság Puskásnak, vezető szakemberüknek elgondolása szerint a
kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amin
keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Innen már
csak egy lépés volt a
telefonhírmondó. Előbb azonban Puskás London elektromos világításán (1882),
és a madridi távbeszélő hálózat tervein (1883) dolgozott. Öccse, Ferenc halála
(1884. március 22.) után felszámolja vállalkozásait, irodáját és családjával:
feleségével és két kislányával hazaköltözik Budapestre.
1884 tavaszán átvette a Budapesti
Telefonhálózatot. Néhány év múlva felszereltette az első nyilvános állomásokat,
modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be.
Mindez szinte felemésztette vagyonát, melynek maradékával 1885-ben
aranybányászatba kezdett Abrudbányán. Mivel ez sem sikerült, 1885 őszén eladta a
telefonvállalat egyharmad részét.
1886-ban olajkutatásokba kezdett Zsibó környékén.
A Szamos parton mintaszerű, szociális létesítményekkel ellátott olajkutató
telepet épített fel. Családjával együtt odaköltözött. Bár költséges,
mélyfúrásokat végeztetett, mégsem találtak megfelelő mennyiségű olajat.
Mindössze a dús előfordulású földviasz (ozokerit) feldolgozására számíthattak.
Termékük, a fekete gyertya azonban a befektetett tőke kamatait sem hozta vissza.
Családja, felesége öröksége révén Grazba
költözött. Puskás Tivadar pedig magányosan és szegényen visszatért Budapestre,
ahol közben a csőd szélére jutott „Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és
Társai” cég. Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban felismerte
a telefonban rejlő lehetőségeket, államosította a telefonhálózatot, s egyúttal
bérbe is adta Puskás Tivadarnak. Így a további korszerűsítéseket már állami
pénzen végezték. Puskás emellett a víz alatti robbantások újféle rendszerét
dolgozta ki, melyet akkor nem találtak megfelelőnek, ám az utókor ezt az elvet
alkalmazza.
Puskás 1892 júliusában az Osztrák-Magyar Monarchia
Szabadalmi Hivatalában, majd a következő hónapokban még 18 országban jelentette
be „Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére” megnevezéssel a
Telefonhírmondó szabadalmát. 1893. február 15-én megindult a telefonhírmondó
szolgálat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt
Amerika érdeklődése is felé fordult. Üzleti útra készülődött, de március 16-án
Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt.
|