Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
Irinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly

Sir Isaac Newton
Nikola Tesla

SZENT-GYÖRGYI ALBERT
(1893 - 1986)

Budapesten született, itt végezte tanulmányait és kapott orvosi diplomát 1917-ben. Több mint tíz évig járta a világot, Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett.

Hazatérve a szegedi egyetemen lett tanszékvezetõ professzor, ahol rövid idõ alatt biológiai kutatóbázist hozott létre.

A sejtlélegzés tanulmányozása során bizonyos növényekbõl - narancs, citrom - sikerült izolálnia egy redukáló "ágens"-t, amely blokkolja a peroxidáz típusú enzimek hatását. Ezt a hezuronsavval azonos anyagot nevezte el, utalva az anyag skorbutot megszüntetõ hatására, aszkorbinsavnak, vagyis C-vitaminnak. Elõállításához bõséges forrást jelentett a Szeged környéki paprika.

1937-ben fiziológiai, illetve orvostudományi Nobel-díjat kapott a "biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársavkatalízis vonatkozásában".

A háború után aktívan bekapcsolódott a magyar tudományos élet és az Akadémia újjászervezésébe, de 1947-ben a politikai terrortól tartva külföldre távozott.

Közel negyven évig élt Amerikában. Elsõsorban az izomkutatás és a sejtszabályozás problémái foglalkoztatták, továbbá igen jelentõs rákkutatási tevékenységet folytatott.

Több mint kétszáz tanulmányt és számos jelentõs könyvet írt.

Élete, tudósi és emberi tevékenysége a pusztítással szemben az élet igenlését szolgálta.