FELTALÁLÓK  

Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
I
rinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly


Sir Isaac Newton
Nikola Tesla

 


SZENT-GYÖRGYI ALBERT
(1893 - 1986)

Budapesten született, itt végezte tanulmányait és kapott orvosi diplomát 1917-ben. Több mint tíz évig járta a világot, Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett.

Hazatérve a szegedi egyetemen lett tanszékvezetõ professzor, ahol rövid idõ alatt biológiai kutatóbázist hozott létre.

A sejtlélegzés tanulmányozása során bizonyos növényekbõl - narancs, citrom - sikerült izolálnia egy redukáló "ágens"-t, amely blokkolja a peroxidáz típusú enzimek hatását. Ezt a hezuronsavval azonos anyagot nevezte el, utalva az anyag skorbutot megszüntetõ hatására, aszkorbinsavnak, vagyis C-vitaminnak. Elõállításához bõséges forrást jelentett a Szeged környéki paprika.

1937-ben fiziológiai, illetve orvostudományi Nobel-díjat kapott a "biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársavkatalízis vonatkozásában".

A háború után aktívan bekapcsolódott a magyar tudományos élet és az Akadémia újjászervezésébe, de 1947-ben a politikai terrortól tartva külföldre távozott.

Közel negyven évig élt Amerikában. Elsõsorban az izomkutatás és a sejtszabályozás problémái foglalkoztatták, továbbá igen jelentõs rákkutatási tevékenységet folytatott.

Több mint kétszáz tanulmányt és számos jelentõs könyvet írt.

Élete, tudósi és emberi tevékenysége a pusztítással szemben az élet igenlését szolgálta.