Asbóth Oszkár
Bay Zoltán
Bánki Donát
Bláthy Ottó Titusz
Bródy Imre
Csonka János
Déri Miksa
Eötvös Loránd
Fonó Albert
Gábor Dénes
Galamb József
Ganz Ábrahám
Heller László
Irinyi János
Jedlik Ányos
Jendrassik György
Kandó Kálmán
Kármán Tódor
Kruspér István
Kühne Ede
Mechwart András
Mihály Dénes
Neumann János
Pattantyús Ábrahám G.
Puskás Tivadar
Richter Gedeon
Rybár István
Szent-Györgyi Albert
Szilárd Leó
Tihanyi Kálmán
Winkler Lajos
Zemplén Géza
Zipernowsky Károly

Sir Isaac Newton
Nikola Tesla

JEDLIK ÁNYOS ISTVÁN
(Szimő, 1800. jan. 11. – Győr, 1895. dec. 15.)

           A komárom megyei Szimő községben született. Tanulmányait a nagyszombati és a  pozsonyi gimnáziumban kezdte. 1817-ben belépett a Szent Benedek rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban folytatta. 1822-ben avatták doktorrá. Rendi elöljárói a győri líceumba helyezték. 1822. nov. 4-én tette le a tanári esküt. 1831-ben áthelyezték a rend pozsonyi akadémiájára, ahol 1839-ig tanított. Ettől kezdve – nyugállományba vonulásáig – a budapesti Tudományegyetem fizika-mechanika tanszékének professzoraként fejtette ki a tudomány és a nemzet számára elévülhetetlenül értékes tevékenységét.

            1848-ban az egyetem bölcsészkarának dékánja, 1863-ban az egyetem rektora volt. 1867-ben kir. tanácsos lett. Az MTA 1858-ban lev., 1873-ban tiszteleti tagjainak sorába választotta.

            1879-ben vonult nyugállományba és ezt követően a rend győri székházába költözött. (Két helyiségből álló szerzetesi lakosztályát a rend megőrizte, hogy tiszteletreméltó tagjának emlékét ezzel is ápolja.) Győri tartózkodása alatt is folytatta tudománykutató tevékenységét egészen haláláig. A rend győri, belvárosi temetőjében temették el. A búcsúbeszédet Eötvös

Loránd, az MTA elnöke, Jedlik Ányos legnagyobb tisztelője, tanszéki utóda mondotta. (Jedlik Ányos holttestét 1935-ben exhumálták és a győri újköztemetőben helyezték örök nyugalomra.) Életművét a jelen században legalaposabban Ferenczy Viktor és Holenda Barnabás dolgozta fel, utóbbi a Műszaki nagyjaink sorozatban.

            Jedlik Ányos a fizika számos szakterületével foglalkozott, különös érdeklődése mégis az elektrotechnika iránt nyilvánult meg. Még győri működése során foglalkozott a „villam delejesség kölcsönhatás” jelenségével és több évvel megelőzve kortársait, megalkotta a „villamdelejes forgonyait”, amelyekben az álló – és a forgórész egyaránt elektromágnes volt. Ugyancsak ő alkalmazta először a higanyvályús kommutátort is.

            Jedlik készülékei az első elektromágneses forgókészülék – tehát motorok – voltak.

            Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló „egysarki villanyindító” (dinamó). Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik1861-ben – legalább hat évvel Siemens és Wheatstone előtt – az öngerjesztés (dinamó) elvét.

            A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a „Leydeni palaczkok lánczolatá”-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több, mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni. „Csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítő”–jét az 1873. évi Bécsi Világkiállításon mutatta be.

               Nagyobb dolgozatai a következők voltak: Villany-mágnesi villam-tünemények (1841, 1842); Leydeni palaczkok lánczolata (1863); Csöves villamszedő (1867); A csöves villamszedők láncolatáról (1879); Über die Anwendung des Elektromagnetes bei elektrodynamischen Rortationen (1858); Über Ketten aus Röhren bestehender Electricitatsrecipienten (1882); A villanytelepek egész működésének meghatározása (1859).

            Nem hagyható figyelmen kívül Jedlik Ányosnak a magyar tudományos nyelv fejlesztésével kapcsolatos tevékenysége. Számos olyan szakkifejezést alkotott meg, amely ma is eleme a magyar nyelv szókincsének.