FONÓ ALBERT
(1881 -
1972)
A budapesti
születésû gépészmérnök 1903-ban szerzett oklevelet a Mûegyetemen. Elméleti
munkássága sokoldalú volt, fõ szakterülete az energetika. Német, belga,
svájci, francia gyárakban szerzett tapasztalatok után 1909-ben mûszaki
doktori vizsgát tett.
Elsõ találmánya 1915-ben egy sugárhajtás elvén mûködõ légi torpedó volt,
amely megnövelte a tüzérségi fegyverek hatótávolságát. Korát megelõzõ,
jelentõs találmány volt, de érdektelenség fogadta.
Ezzel szemben
a kor technikai színvonalához igazodó találmányai sikeressé váltak. 1923-ban
új rendszerû gõz-kazánt, 1928-ban pedig bányászati légsûrítõt
szabadalmaztatott. Legfontosabb találmányát, a hangsebességnél gyorsabban
haladó repülõgép számára alkalmas sugár-hajtómûvet Németországban jelentette
be. Négyévi elõvizsgálat után 1932-ben kapta meg a szabadalmat. Elõremutató
találmányával megelõzte korát.
1954-ben a
Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat
kapott, 1968-tól pedig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelezõ tagja
volt.
|