EÖTVÖS LORÁND
(1848 - 1919)

Budán született, fizikus. Egyetemi tanulmányai során Pesten Jedlik Ányos, Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. Elméleti munkássága jelentõs volt: a kapilláris jelenségekkel és a gravitációval foglalkozott behatóan. Megalkotta az ún. Eötvös-szabályt, mely szerint a tiszta folyadékok felületi feszültsége és a hõmérséklet változása között összefüggés van. Mozgó testek súlyának változásával foglalkozó törvényét Eötvös-hatásnak nevezték el. Kimutatta a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát, amely alapot adott Einstein általános relativitás-elméletéhez. 1888-ban fel-találta az Eötvös-ingát, de tudományszeretetre hivat-kozva nem szabadalmaztatta. 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1889 - 1905 között ennek elnöke lett. 1871-tõl a budapesti tudomány-egyetem tanára, majd rektora volt. 1878-tól a Kísérleti Fizikai Intézet vezetõjeként tevékenykedett.

1894 - 1895 között még vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot is betöltött.1895-ben édesapja emlé-kére megalapította az Eötvös Kollégiumot.

A nemzetközi tudományos élet képviselõi máig a klasszikus fizika mesterének tekintik. Gravitációs méréseiért 1909-ben neki ítélték a göttingeni egyetem Benecke-pályadíját, két évvel késõbb a Porosz Királyi Tudományos Akadémia, majd a krakkói Jagelló Egyetem és az oslói Norvég Királyi Egyetem díszdoktorává avatták.

Torziós inga (1906)

A gravitációs erõ változásának kutatása során találta fel Eötvös Loránd a torziós ingát. Elsõ változata 1891-ben készült el, ez embernagyságú mérõmûszer volt.

Mûködésének lényege, hogy a föld belsejében jelen lévõ anyagok eltérõen vonzzák az inga nehezékeit, amelyeket Eötvös egy kétkarú emelõn helyezett el. Az egyik súly 20 cm-rel mélyebben állt a másikhoz képest. Az inga nehezéke aranyból vagy platinából készülhetett, ugyanis a méréshez nagy sûrûségû anyagra volt szükség.

A torzió mértékét egy skála elõtt elmozduló jel mutatta. A mûszert kezdetben egy-, két-, majd háromfalú tokkal védte, hogy kizárja a légmozgások és a fémalkatrészek mozgása közben létrejövõ villamos hatásokat és a hõmérséklet-ingadozásokat.

Alkalmazása kezdetben általános volt, majd az 1930-as évekig az olajkutatásban alkalmazták. Elsõ gyakorlati eredményként a Kolozs megyei Kis-Sármás közelében gazdag földgázlelõhelyet fedeztek fel az Eötvös-inga segítségével. Rövid idõre kiszorították a modernebb mûszerek, de 1950-tõl a geofizikai kutatásban ismét elõtérbe került.

Többen tökéletesítették, ennek következtében az eredetileg ötórás mérési idõ negyven percre rövidült.